szerda, február 18, 2009
Hátról pocakra
Ma annyira küzdöttem az elalvás előtti játszmában, hogy bekapcsoljam vagy legalább elérjem a pörgő-forgómat, hogy megfordultam hátról pocakra. Ebben az volt a nagyon vicces, hogy anyának akkor fel se tűnt, hogy mit is csináltam (életemben először:-), visszafordított, hogy tudjak aludni, mert pocakon nem megy az alvás. Majd később hirtelen eszébe jutott, hogy húúha-hóóha...hááát...mit is csináltam én...:-)
De szerintem továbbra sem fogok nagyon forgolódni. Ez egyelőre nem az én műfajom.
Mert azt el is felejtettem írni, hogy jónéhány napja kapcsolgatom magamnak az ágyamban lévő pörgő-forgót...

