Mostanában...

Mostanában ilyeneket eszem egyedül :-)

Így fürcsizem...:-)

Apa csinált nekem egy kuckót! Ha akarom bent játszok, ha akarom kint...ki-be tudok mászkáni :-)












Fárasztó a baba-kor, ma ebédkor - elaludtam az etetőszékemben:-)

Állni...állni akarok :-)

Mióta áttértem a napközbeni egy alvásra, azóta ha becsúszik még egy (pl. elzötyögtett Suzi, mert épp valahol voltunk) akkor nagyon későn jönnek hozzám az álommanók. Anyáék megpróbálnak időben lefektetni, de hiába. Először is nem kicsit méltatlakodom, hogy hogy képzelik, hogy a kiságyamba raknak, aztán gyorsan nem is maradok fekve, irány pocak, aztán csücs, üldögélek a kiságyamban, méltatlankodok tovább, beszélgetek a barátaimmal és ma végképp murisan folytattam, mert eszembe jutott, hogy ott is fel kéne állni. Mióta le van téve a kiságyam ott még nem próbáltam felállni. Na de ma este... :-) Tartottam egy gyors próbát, ami nagyon jól sikerült, mert pillanatok alatt talpon voltam hálózsákban, aztán azt játszottam sokszor egymás után, hogy leültem felálltam, leültem felálltam ... és nagyokat kacarásztam, nagyon viccesnek találtam, hogy aludnom kéne én meg ilyen jó szórakoztató játékot találtam :-) Egy darabig anyáéknak is nagyon tetszett:-))

Előzménye az volt, hogy a fürcsi-pancsi is úgy zajlott, hogy apa nem győzött (nem is nagyon tudott:-) csücsre parancsolni a kádban. Ott is állandóan felálltam.
Ma nagyon ráéreztem az ízére:-))

Este fél 10-kor még talpon vidámkodom a kiságyamban :-)

Első cipellőm

Ma megjött a várva várt első cipőcském! Csupa bőr, puhatalpú szépség. Egészséges, szép, kényelmes. Nem tiltakozom ellene, azt hiszem nemcsak anyának tetszik :-)

Ebben már nem fogok csúszkálni azt hiszem. Könnyű lesz szaladgálni :-)

Egyedül falatozgatok

Eddig egyedül, úgy, hogy én raktam a számba az ennivalót csak kenyeret vagy kiflit voltam hajlandó enni. Ha meg is fogdostam más kaját, eszembe sem jutott a számba rakni, maximum nyomkodtam, markolásztam, kidobáltam a tányérból. Na jó, kivétel volt a cseresznye, az annyira csábító volt, hogy megpróbáltam bekapni őket, de azt meg anya nem engedte. Meg így vagyok az almával is, ha kezem ügyébe kerül elkezdem harapdálni, de azt sem nagyon szabad :-)
Tegnap uzsi-vacsira anya adott kölesgolyót meg bulátát is desszertnek ... hááát nem kellett nagyon erőltetni, hogy egyem őket. Már nagyon tetszik nekem ez a nagy darabos evés, pedig még csak 2 fogam van!
Eljutottunk addig, hogy én egyedül pakoltam őket a számba. Csak arra kell figyelni anyának, hogy egyszerre csak 1-2 darabot tegyen elém, különben képes vagyok mindet betuszkolni a számba. Ami szem előtt van annak el kell tűnnie a pocakomba - úgy gondolom :-)
Ma ebédkor folytattam, krumpli és répa darabokat ettem ügyesen egyedül!

Talán ráéreztem az ízére, hogy milyen jó is egyedül falatozgatni, pakolgatni a számba a finom falatokat!:-)

Ott az egy adag buláta a tányéromon. (Nem sokáig szokott az ennivalóm a tányéromba maradni, mert felfordítva sokkal izgibb a tányér:-))

Két lábon :-)

Ma is nagy esemény történt. Egyedül felálltam!!! :-)
Először a mosogatógépnél sikerült talpra vágnom magam, le volt nyitva az ajtaja és arra támaszkodva sikerült felállnom. (Ezt már máskor is próbáltam csak elcsúsztam.) Ez még nem volt olyan egyenes háttal állás, mert a mosogatógép lenyitott ajtaja elég lent van, de izgi kezdett volt két lábon egyedül! Aztán folytattam ... hol máshol mint a fürdőkádban. A legegyszerűbb helyet választottam :-) Fürcsi pancsikor egyszer-kétszer feltérdepeltem fogva a kád szélét, majd anya majdhogy észbe sem kapott és már ott álltam vigyorogva:-) Nem nagyon zavart, hogy a legcsúszósabb megoldást választottam.
És ha már ma így belelendültem, nem is hagytam abba, a kiságyat is ki kellett próbálni. Ha már aludni nem is, felállni ott is sikerült. Aminek az lett az eredménye, hogy egyszerűen kivívtam, hogy a nagyágyban aludjak, mert a kiságyam még nincs teljesen alulra leengedve és így már fennáll az esélye, hogy ki is eshetek. Anya a nagyágyba parancsolt:-)
Sajnos apa lemaradt ezekről a szenzációkról, mert pont olyan napot választottam a talpra állásra mikor apa céges vacsin volt.

A mosogatógépest sikerült anyának megörökíteni:-)

Uszis képek

Nagynéni eljött velünk megnézni az uszi-uszit és csinált egy csomó képet!



Kimászok, meg kell szerezni a labdát!
























Kell-kell az a kacsa is...












Anya hátán úszkálva ... nekem már nem annyira tetszett a vége...nem annyira szeretem ezt a nyakba kapaszkodás dolgot.










Apa pocakján úszkálok, ilyenkor kapaszkodni kéne a nyakába...

11 hónapos Blanka lányka

Így csinálom :-)

Csücs egyedül

Néhány napja anyáék tanítgatnak egyedül felülni. Ugyanis már elég nagy vagyok (főleg apa gondolja így:-) hozzá, hogy egyedül csináljam. De valahogy pont mostanában kaptam rá én is az ízére az egyedül felülésnek. Én hanyatfekvésből próbálkozom, simán felszeretnék ülni hasizomból. Nem könnyű, de csak kicsit kell segítsenek anyáék és működik. Nagy kocka hasam lesz ha így haladok:-) Apa persze úgy tanít, hogy forduljak el kicsit oldalra, és toljam fel magam a kezemmel.
Lelkesen csinálom mindkét verziót, nagyon élvezem:-) Most már pelusozni sincs nagy kedvem hanyat feküdni anya "nagy bánatára".
Addig-addig gyakoroltam, míg ma reggel egyedül felültem!!!
Hogy hogyan az titok! :-) Nem látta se anya, se apa.
Velencei tóra készülődtünk, apa lerakott hanyat a játékaimhoz, majd egyszer csak kérdezte anyát, hogy ő ültetett-e fel, de nem anya volt...
Én magam!!!:-)
A Velencei tónál volt egy öko-bio fesztivál és elmentünk kiruccani kicsit. Igaz, hogy nagyon fújt a szél, de jól éreztük magunkat, hideg nem volt. Kellemes volt az egész. Ücsürögtünk sokat a fűben, néztük a tavat és a sok érdekes mozgó szörföst rajta, én élveztem, hogy csak úgy a fűben kúszok, mocorgok és hoppá felülök!
Hipp-hopp rájöttem, hogyan kell csinálni saját tökéletes taktikámmal.
Kúszásból hátratolom a popsim, ki a lábaim és csücs! Nagyon jóóóó!!!:-)
Aztán mikor már jól elfáradtam, meg teleraktuk a pocakunk tejfölös-szalonnás kenyérlángossal, hazajöttünk. Jó ötlet volt elmenni egy ilyen új helyre, ahol aztán végképp megszállt a csücs ihlet!

Cseresznye és meggy

Szerdán ettem először cseresznyét, tegnap pedig meggyet. Ízlik mindkettő, nagyon izgi gyümölcsök, mert evés közben lehet őket pakolgatni a tálból, ki-be a kis piros golyócskákat. Anya megengedte, hogy én is tapizzam meg amit eszek. A cseresznyével még nem is voltak gondok, de mikor a meggyet elkezdtem szétnyomogatni kis kezeimmel ... - anya nem örült neki:-)
Így most ilyen cseresznyés-meggyes délutánok következnek, finom-finom falatkákkal. Anya négybe vágja nekem, és mennek be a pocakomba.
Megyünk is nagyiékhoz, hogy hozzunk még permet nélküli példányokat.

Én és a fogkefe

A kefékkel nem vagyok nagy barátságban, így volt ez a fogkefével is.
Szemeztem vele a fürdőszobában, de közelről már félelmetes volt, elvenni eddig soha nem mertem, sőt kértem anyát ne is vigyen a közelébe.
Aztán ma összeszedtem minden bátorságom és az esti fürcsi után, úgy döntöttem elkapom a nyakát és kivettük megmutatni apának mi van nekem :-)
Innentől kezdve nagyon gyorsan jó barátok lettünk és egyből azt is tudtam mit kell vele csinálni :-)
Mától minden este mosok fogat is! :-)

Vége

Tegnap délelőtt azért megmutattak anyáék egy doktornéninek, mert egy taknyossággal nem sietünk csak úgy a dokihoz :-) de nincs semmi bajom.
Mára már el is múlt a takonykórom, már nem kell orrszívó-porszívózni. Hurrá!!! :-)

Hétvégén itt voltak messzi nagyiék, már velük is gyorsan és nagyon barátkoztam.
Szeretem ha van itt valaki, akkor nem szoktam nyígni-nyűgni sem, csak ügyesen játszom, elfoglalom magam, na meg persze játszanak velem!

Továbbra is takony kór

Taknyosságom nem szűnik, pedig már mindenki nagyon örülne neki ha el lehetne tenni, jó mélyre az orrszívó-porszívót. Nagyon durván hadakozom ellene, nem könnyű az anyáék élete:-) (Főleg az anyáé ha egyedül csinálja.)
Egy valamira hasznos ez a takonykór: megtanultam jó hangosan sírni!!! Olyan torkaszakadtából csinálom, ilyet eddig nem nagyon műveltem, max. a doktornéninél.
Így most már használom, nem csak orrszívó-porszívós helyzetekre is a nagy sírós hangom! Ennek nagyon örülnek anyáék:-)
Immár tudok nagy hanggal hisztizni, panaszkodni. Hurrá!!! :-)

Uszizni sem mentünk hétfőn takonymanók miatt:-(