A szél

Csütörtökön megint elmentünk apával lovagolni. Jó nagy szél volt, ott kint prérin különösen, így az lett a vége, hogy taknyos lettem. Pénteken egész nagy csurgott az orrom, anya nem győzte törölgetni én meg nem győztem hadakozni ellene. Nagyon nem szeretem ha arcomat birizgálják, törölgetik.
Szombaton vendégségben voltunk, Szonja baba buli volt sok gyerkőccel. Részemről a szokásos visszafogottsággal indult az ismerkedés, de már nagyon sokat fejlődtem, mert nem ijedtem meg a sok új arctól, nem húzódtam el ha közeledett Barnus, csak csöndesen figyeltem-figyeltem, mértem fel a terepet, aztán egy idő után én is beindultam. Elmásztam a helyemről ahová letett anya, játszottam, rámoltam, kimásztam a szobából, hangomat is megmutattam...
Ez már olyan kezdő szocializálódás volt részemről:-)
Annyira elfoglalt voltam, hogy ott még taknyos sem voltam.
De a takonykórnak nem lett ennyivel vége! Most szortyogós, orrszívó-porszívós napok vannak!
A porszívó jó barátom, de az orrszívó-porszívós változata nagyon nem. Borzasztóan küzdök ellene, anyának, apának elég nehéz dolga van.
Semmi más bajom nincs csak taknyos vagyok.