Mióta áttértem a napközbeni egy alvásra, azóta ha becsúszik még egy (pl. elzötyögtett Suzi, mert épp valahol voltunk) akkor nagyon későn jönnek hozzám az álommanók. Anyáék megpróbálnak időben lefektetni, de hiába. Először is nem kicsit méltatlakodom, hogy hogy képzelik, hogy a kiságyamba raknak, aztán gyorsan nem is maradok fekve, irány pocak, aztán csücs, üldögélek a kiságyamban, méltatlankodok tovább, beszélgetek a barátaimmal és ma végképp murisan folytattam, mert eszembe jutott, hogy ott is fel kéne állni. Mióta le van téve a kiságyam ott még nem próbáltam felállni. Na de ma este... :-) Tartottam egy gyors próbát, ami nagyon jól sikerült, mert pillanatok alatt talpon voltam hálózsákban, aztán azt játszottam sokszor egymás után, hogy leültem felálltam, leültem felálltam ... és nagyokat kacarásztam, nagyon viccesnek találtam, hogy aludnom kéne én meg ilyen jó szórakoztató játékot találtam :-) Egy darabig anyáéknak is nagyon tetszett:-))
Előzménye az volt, hogy a fürcsi-pancsi is úgy zajlott, hogy apa nem győzött (nem is nagyon tudott:-) csücsre parancsolni a kádban. Ott is állandóan felálltam.
Ma nagyon ráéreztem az ízére:-))
Este fél 10-kor még talpon vidámkodom a kiságyamban :-)
.JPG)
