Eddig egyedül, úgy, hogy én raktam a számba az ennivalót csak kenyeret vagy kiflit voltam hajlandó enni. Ha meg is fogdostam más kaját, eszembe sem jutott a számba rakni, maximum nyomkodtam, markolásztam, kidobáltam a tányérból. Na jó, kivétel volt a cseresznye, az annyira csábító volt, hogy megpróbáltam bekapni őket, de azt meg anya nem engedte. Meg így vagyok az almával is, ha kezem ügyébe kerül elkezdem harapdálni, de azt sem nagyon szabad :-)
Tegnap uzsi-vacsira anya adott kölesgolyót meg bulátát is desszertnek ... hááát nem kellett nagyon erőltetni, hogy egyem őket. Már nagyon tetszik nekem ez a nagy darabos evés, pedig még csak 2 fogam van!
Eljutottunk addig, hogy én egyedül pakoltam őket a számba. Csak arra kell figyelni anyának, hogy egyszerre csak 1-2 darabot tegyen elém, különben képes vagyok mindet betuszkolni a számba. Ami szem előtt van annak el kell tűnnie a pocakomba - úgy gondolom :-)
Ma ebédkor folytattam, krumpli és répa darabokat ettem ügyesen egyedül!
Talán ráéreztem az ízére, hogy milyen jó is egyedül falatozgatni, pakolgatni a számba a finom falatokat!:-)
Ott az egy adag buláta a tányéromon. (Nem sokáig szokott az ennivalóm a tányéromba maradni, mert felfordítva sokkal izgibb a tányér:-))
